Móricz János Kulturális Egyesület

"Ezt a történetet a világ minden nemzetének meg kell ismernie"

Belépés

Statisztika

232969
Ma1
A héten1
A hónapban1257
Összesen232969

Ki olvas minket

Oldalainkat 8 vendég és 0 tag böngészi

Kilencven éve, 1923. február 22-én  született Móricz János.

 

Már a konferencia szervezése előtt közösen megfogalmazódott bennünk, hogy a hazánkban oly méltatlanul ismeretlen kutató emlékének tisztelegve szülővárosában, Körmenden létesítsünk egy kis emlékhelyet. Szabó Ferenc, alpolgármester úr maximálisan támogatja az ügyet, egy helyszíni szemle során a konferencia dél-amerikai vendégei is meglátogatták Móricz János egykori szülőházának helyét. Már ekkor körvonalazódott bennünk egy kihasználatlan füves területen egy kis emlékkert, virágokkal, esetleg egy kopjafával…

Sok munka van még hátra addig a napig, amíg Móricz János munkásságának hiteles feldolgozása – adjon Isten, állításának bizonyítása – után méltó módon fejet hajthassunk emléke előtt. Azonban nem számoltunk azzal, hogy a kutató állítólagos egykori hazai tevékenységének értelmezése megakadályozhat minket ebben.

Dr. Gerardo Peña Matheus által kiadott, „A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története” c. mű utószavában utalás van arra, hogy Móricz János életútja inspirálta Virgil C. Gheorgjiut írót a 25. óra című művének megírására.
A könyvben – és az 1967-es filmadaptációban Anthony Quinn főszereplésével – azonban egy romániai születésű Johann Moritz szerepel, tz-vel a végén. A két személy tehát nem ugyanaz! Még a könyv megjelenése előtt Purisaca Golenya Ágnes felvetette Dr. Peña-nak ezt az ellentmondást, akkor erre az volt a reakciója, hogy Jánosnak ezzel kapcsolatban semmiféle ellenvetése nem volt, nem cáfolta ezen értesüléseit. Móricz János szűkszavúsága ez eseten nem segítette a félreértés tisztázását. A regényben Johann Moritz kis román falujában zsidókkal barátkozik, a II. Világháború sodrásával koncentrációs táborba kerül, ahol a németek felismerik habitusában az „árja” jegyeket. A Waffen SS katonájává teszik, a tábor őre lesz, de ezután is segíti csökkenteni a zsidó foglyok szenvedéseit a táborban. A háború után újra találkozik fiával és feleségével Németországban. Eddig a történet. Ha a két személy ugyan az a személy lenne, akkor sem bűnös Móricz János, hiszen a regény alapján helyesen cselekedett!
De nem ugyanaz a két személy!

Sajnálatos módon Móricz János hazai életútjára vonatkozóan rendkívül kevés adat áll rendelkezésünkre. A rokonai egy zsákban őrizgették itthon maradt kevés holmiját, amely egy költözés során elveszett. Hiába nem segíti a dél-amerikai tevékenységének a megismerését, ez a veszteség sajnos pótolhatatlan a kutató teljes életútjának dokumentálásában.

Maradnak tehát a találgatások. A rossz ízű találgatások, amelyeket semmi bizonyíték nem támaszt alá. Ez a rossz szándék vezethetett a büntető törvénykönyvi kategória szerinti „terrorizmus” kategóriába sorolható bombariadó-fenyegetéshez a konferencia ideje alatt. Ezek a rossz szándékú, alaptalan, bizonyítékokkal alá nem támasztott információk ma elegendőek ahhoz, hogy Körmend városa ne létesíthessen emlékhelyet a kutató életművét dicsőítendő. Hol vannak az ezt alátámasztó bizonyítékok?

Vajon a közéletben sajnálatos módom ma is jelenlévő, a recski munkatábor (amely ugyebár a regényben megírt koncentrációs tábor hazai megfelelője volt egykor) építtetőinek szellemi örököseit mi jogosítja fel, hogy bizonyítékok hiányában elgáncsoljanak egy kezdeményezést, amely a város szülöttének emléke előtt óhajt tisztelegni? Nekik miért nem kell bizonyítékokat felmutatni? Ebben az esetben miért engedhető meg a kettős mérce? Ha a vétóhoz nem kell bizonyíték, akkor egy olyan feltételezés igazolásához miért kellene, ha valaki esetleg összekötné e személyeket azokkal, akik a konferencia vendégeit bombariadóval terrorizálták!?

Csak kérdezek, nem állítok, nem rágalmazok. Ha állítanék valami hasonlót, akkor azt bizonyítanom is kellene. Nem úgy, mint a kezdeményezést elgáncsoló képviselőknek a kettős mérce hazájában, ma, Magyarországon.

10 év múlva lesz Móricz János születésének 100. évfordulója. Megtalálom a módját, hogy akkor majd fejet hajthassunk emléke előtt. Lehet készülni az újabb bombariadókkal! Áprilisban sem ijedtünk meg tőle, tettük a dolgunkat. Ma is tesszük, holnap is fogjuk….és így tovább a célig, amely egy félelem nélküli ország, ahol elismerik az elismerendőket és megvetik a megvetendőket.

 

Varga Zoltán

Lap teteje

Copyright © 2015. Minden jog fenntartva - Móricz János Kulturális Egyesület.